A dánoknak sikerült az éghajlatváltozás adta negatív várostervezési feladatokat átfordítani pozitív közösségi kihívásokká.

Dánia ahelyett, hogy nagyszabású szennyvízcsatorna bővítésbe kezdene, úgy döntött valami olcsóbb és élvezetesebb megoldást választ az áradások problémájának feloldására a jövőben.

A koppenhágai Tåsinge Plads… első ránézésre a belvárosi tér semmiben sem különbözik a többitől, gyerekek játszanak, szaladgálnak a placcon, fiatalok nézegetik a vadvirágos ágyásokat, idősek pletykálkodnak a padokon a furcsa kifordított esernyő alakú szobrok alatt. Azonban kicsit jobban megfigyelve számos apróságra lehetünk figyelmesek, melyek mind a vízzel vannak összefüggésben.

Különböző elbújtatott víztárolási tereptárgyakra bukkanhatunk … heves esőzésekkor megtelnek vízzel a virágágyások, a fordított esernyők pedig így visszatartják, majd elvezetik a vizet a vihar végeztével. A magasított szintű járdák vízi utakként szolgálnak, velencei városképet imitálva. A parkok határvonalán kialakított árokrendszerek vezetik el a vizet a föld alatti víztartályokba, melyekből az aszályosabb időszakokban öntözik a zöldfelületeket. A tartályok felett ugráló panelekkel pedig manuálisan is a felszínre lehet spriccelni a vizet, a gyerekek legnagyobb örömére.

Egy pár évvel ezelőtt ez a tér is csak egy aszfalttal burkolt, többnyire parkoló autók által használt városi szövet volt, mára a világ egyik első „éghajlatváltozás rezisztens környéke”. A városi hő sziget effektust elősegítő betont felszedték és helyére zölddel borított, esős időkben tóvá alakuló, rekreációs felületeket hoztak létre. Ami száraz időben süllyesztett foci vagy hoki pálya, eső után mesterséges tó a város szívében. A várostervezőknek sikerült elérniük a fejlesztéseknek köszönhetően, hogy a lakosság ne féljen, hanem épp örüljön az esőzéseknek és áradásoknak. „Mi úgy tekintünk Koppenhágára, mint egy hibrid városra, ahol képesek vagyunk egyesíteni a városi biológiát és a lakókat egy sokkal megfelelőbb, teljességre törekvő egyensúlyban.

Dániában egyre gyakoribbak a hirtelen, intenzív felhőszakadások, melyek következtében a meglévő csatornahálózat azonnal megtelik és méteres magasságokban hömpölyög az ár a belváros utcáin. A tengerszint emelkedés bár különböző típusú, de komoly fenyegetettség. A Niels Bohr Institute kutatásai szerint a következő 100 évben, közel 1,6 méterrel fog emelkedni a Koppenhága körüli vizek szintje és hasonló helyzetre számíthatnak az észak európai országok is.

Éppen ezért égető fontosságú a városok felkészítése az új időjárási tényezőkre. Nem csupán a zöldtetőkkel borított felületek növelésével, de a helyesen megtervezett vízvisszatartással és tárolással is mérsékelhetjük a városi áradások és a vízparti városok öbleinek vízszint emelkedését.

Ami a koppenhágai projektek finanszírozását illeti, kiszámolták, hogy a földfelszín feletti kék-zöld beruházások az áradások ellen mindössze feleannyiba kerülnek mint a szennyvíz és csatorna hálózat kibővítésének munkálatai, megközelítőleg 1.3 millió USD-ba. Az az opció pedig, hogy nem csinálnak semmit a klímaváltozásra reflektálva, megsaccolva a károkat, közel 2.3 millió USD-jába kerülne a városnak 100 éven belül. Az önkormányzat egyhangúan elfogadta a majdnem 300 felszíni fejlesztés tervezését a következő 20 évre. A költségek felét a közműdíjak emelésével, másik felét pedig az önkormányzat gazdálkodásából fogják fedezni.

A tervezések folyamán elengedhetetlen a közösség bevonása és aktív szerepvállalásukra való buzdítás. A „jövőbiztos” közösségi területekkulcsa a közös tervezés és a városlakók fenntartásra, megóvásra szolgáló érzékenyítése ahhoz, hogy magukénak érezzék, élvezzék és értsék a terek minden szegletét.

Olvass bővebben a témáról a http://citiscope.org/-on.