Gyepes zöldtetők Nebraskából

Nemrég belebotlottam a facebook hírfolyamban egy fantasztikus zöldtetőbe, amely nem csak érdekes elhelyezkedésével és történelmével, de roppant különleges vegetációjával is kitűnik a mai ismert európai intenzív és extenzív tetőkertek rengetegéből.

Könnyen lehet, hogy ezeknek a közép amerikai gyepes zöldtetőknek a talajában és a növényeikben, vannak azok a titkok, amelyek megmutatják nekünk a modern zöldtetők jövőjét.

1840 táján a gyepes tetők gyakorlati megoldást jelentettek egy igazi kihívásra, azok számára, akik építették őket. A nebraskai prérin, fa építőanyag hiányában, tapasztott falú zöldtetős épületekkel védekeztek az erősen kontinentális hideg telek és a száraz forró nyarak ellen. A helyben lévő vegetációt alkalmazták. Részben vertikálisan a falak szigetelésére részben a tető lefedésére. A zöldtetőn az ültetőközeg vastagsága átlagosan maximum 20 cm volt. Ahhoz, hogy megfelelően kössön a szerkezet, az erre legalkalmasabb taxonokat kellett kiszelektálni, melyek gyökre kellően erős és egymásba fonódó, valamint jól bírják hosszútávon a szárazságot és a tápanyag utánpótlás hiányát.

Az általunk is ismert, leggyakrabban használt fajok közülük a bölényfű /Bouteloua dactyloides/, a fenyérfű /Schizachyrium scoparium/, Aristida /Aristida stricta/, prérizsinegfű /Spartina pectinata/, indiánfű /Sorghastrum nutans/ és a búzafű /Triticum aestivum/. Valamint érdekesség, hogy a mai napig virul rajtuk a fügekaktusz /Opuntia polycantha/ melyet már az ősi indián civilizációk is előszeretettel termesztettek. Feltételezhetően a fentiek mellett számos vadvirág is megjelent a tetőkön, a tulajdonosok őszinte örömére.

Az egykori gyepes zöldtetők vegetációjának mai hasznosításához, legutóbb a Denveri Botanikus Kert végzett kísérleti kutatást. A megfelelő taxonok kiszelektálása közben érdekes megállapítást tettek. E szerint újra kell formálni a mai zöldtetőkről alkotott elképzelésinket. Az ipari rendszerek használata helyett egy natív megközelítés rugalmasabb lehet a jövőben.

Az amúgy is száraz kontinentális klímán, az utóbbi évek szélsőséges időjárásváltozásaival tetézve, lehetetlen elvárás részünkről az egész évben zölden viruló gyepes tetőkert. Ideje, hogy megbarátkozzunk, sőt, vegyük észre a szépséget az év nagyobbik részében szárazon, sárgán hullámzó növénytömegekben, amelyek a környezeti valóságot tükrözik. Elvégre a természetben Coloradoban sem találunk smaragd zöld gyepet, viszont találunk sárga füves prérit. Ami lássuk be a maga nemében elragadóan gyönyörű.

Érdemes tudatosítanunk magunkban, hogy mi a fontosabb egy zöldtető esetében; a színe vagy a teljesítménye? Ha a fenntarthatóságra és a funkcióra fókuszálunk, akkor ideje elhagynunk a végtelen öntözést és tápoldatozást igénylő vegetációkat. Váltsuk fel őket a prérin megtalálható őshonos társulásokkal és tekintsünk rájuk kreatív szeretettel.

Érdekesség és sokunkban talán mostanra felrémlik, mintha már láttak volna ezelőtt ilyen építményt: mindezt a mozivásznon, hiszen az egyik leghíresebb préris gyepes zöldtető a Farkasokkal táncoló című filmben látható Kevin Costner főszereplésével.

 

Forrás: greenrooftraining